Lotte Visszatérés!
2016. 02. 28.

Új dizájn. Sok új fejlemény. Higgyétek el, szívesen leírnám őket, de nyugodtan azt is higgyétek el nekem, hogy egy terjedelmes kis regény lenne ennek a vége. ;) Kimaradásom többek között annak köszönhető, hogy elmúltam már tizenéves. Húszas vagyok egy + 1-el. Sajnálatomra már nincs annyi szabadidőm, mint a gimi időszakjaimban. Mert ugye ott csak annyiból állt az élet, hogy elmentem iskolában, és legfőképp tanultam. A második X-et betöltően ez a helyzet kibővült azzal, hogy mégjobban oda kell magamat tennem a tanulásban. Ha esetleg érni is szeretnék valamit ebben az életben! Feleslegesnek érzem tudatnom veletek a napirendemet. Kérdőjel nélkül higgyétek el, hogy nem sok szabadidőm akad. Mert az még egy, hogy tanulni kell, az utolsó évben pörgősebb a tempó. Aztán itt van a szokványos munkavállalás, hogy legyen miből az anyagi keretet finanszíroznom. Kertelés vagy elszámolás nélkül kerek 7200 ft kerül az utaztatásom, a napfényes fővárosba, Budapestre. És ez még csak a diák kedvezménnyel jogosultak öröme. Jövőre - mikor főállású dolgozóként kell helytállnom - ez az összeg kereken 12.400 ft lesz. Ahogy nő az ember, úgy nő a baj. Ez a szólás rendkívül igaz!

"Kezdő" huszonévesként elvárják tőled, hogy legyenek legalább egy évvel előremenőbb céljaid. Mindez menne is, ha csodás kis országunk nem állna olyan kilátáslantágban mint most. Az oktatás ismét nagy probléma. Már-már örülök ha elégséges bizonyítvánnyal hagyom ott a grafikus képzőt. Jah és persze, ezzel a szakmával megintcsak nem tud elhelyezkedni a magyar ember. Imádlak M.O.! 

Minden savanyú nyavalygást félretéve, azért nyugodtan állíthatom, Boldog szingli életet élek! Ezúton is! Tagadnám, ha nem lenne jóleső a hideg (szutykos) napokon a pasim karjaiba temetkezni...de még nem érzem alkalmát, míg nem sikerül anyagilag beékelődnöm a nagyvilágba. Értem itt a jól kereső - de nem a marhára kidolgozom a belem csupán 300 órabérért - munkát. Egy valamilyen albérlet foglalását, ami persze nem üti a havi 90.000 ft bérlést, össz-vissz 3 szobáért! Tudom, elsőre csodának tűnnek a kéréseim mint egy mesekönyvben. De nah, még fiatal optimista vagyok. Majd helyreráz engem a kegytelen élet! :P  

Amit igérek, hogy mostantól kezdődően, próbálok havi rendszerességgel egy-vagy két bejegyzést írni. Több mint a semmi, nem igaz? ;) Mellette, ígérem hogy hű leszek önmagamhoz, és nem hagyok fel a tipp-osztogatással és tanács-osztással. :) Amit viszont nem ígérek, hogy az életem mindenegyes szomorúságát kipublikálom. Mert elsősorban a jókról szeretnék írni ezen az oldalon. :) Mert nem a lelohasztás hanem a jobb kedvre derítés az oldal mottója: ;) Nem ígérem, hogy ezek tekintetében nem érkezik tőlem némi érzelemtől túltengett bejegyzés. Ezalatt a szerelmet értem. Mert az bizony van...változatos példányban. ;) Nem ígérem, hogy mindig leírom az élet nagy igazságait...mert hiszen ember volnék, nem Isten. :P  

Te viszont csak annyit ígérj meg nekem, hogy továbbra is hű olvasóm leszel! :)

Búcsúzom & és nyitok egy nagyvárosi témájú kinézettel!
Mert nyüzsög velem az élet!

theme ©