Lotte "Koránt se hit szerelem"
2014. 06. 26.

Ismét az élőnek hit életében. Ha akadnak érdeklödő járó-szeműek, avagy mégsem...akkor sem kötekedek. Olvasd ahogy jónak látod...én pusztán csak újabb naplóm lapjait gazdagítom.

Az éretségi letételével, egy vagondnyi súly esett le a vállamról. Mind iskolaügyileg mind személyes kapcsolatilag. Megfelelően teljesítettem, és egy számomra kedves barátnőm is a rekordok közé írta magát az emelt szintű teljesítményével. Ezutón is mégegyszer gratula érte. Fel sem fogja az ember, némelyik egyén mennyi akarattal megáldva körülötte. Természetesen azt észre veszi amit sajátos módon nem akar egy másik barátnőjében. De ez már csak a jó öreg Jing-Jang mechanika.

A jövő ajánlott egy jó munkahelyet, méghozzá egy hostess félét. Éhség idején ne legyen finyás az ember! A jó munka kezdete a helyes célkitűzés. A közeli jövőben új helyel is gazdagodik az életem. A közös albérlet ismét a munkát teszi elönyösebbé. Drága barátnőm személye várhatóan boldogít majd a becses Eltén. Nincs miért mutatnom szomorú arcom...mert jelenleg éppen boldog vagyok. Nővérem oldalán a közös élet, jobb se lehetne a felkapott amerikai karier filmekben.

A románcok már ennél kevésbé telitettek...a munka nem ad lehetőséget az érzelmi ápolásra...ahogy fordítva sem nyújt hasznot egy érzelem munkaidő közben. Most mégis, kellve-kelletlenül a megkérdőjelezett "Szeretett-szerető" viszonyban tengődöm. Már most javarészt az én szerelmem, sajnálatot mutat a másik oldanak. Az égben ragadt repülős fiú érzései éppolyan távlatban villognak irántam. Én viszont ezt a kilométernyi lég különbséget nem tudom megütni. A kényszer pedig hazug érzést ítél. Azonban, az idő szaporulatában ez az elérhetetlen érzelem, egy nálamnál fiatalabb egyénben kapott helyet. Belészerettem anélkül hogy leszürtem volna következményét és tanulságát a mesének. Rendkivűli változást szítva, a szeretője lettem. S a kéjenc formula, csak azért van, mert a plátói szerelmemet, ő ártatlanságom elvételével fokozta fel. Egyszerűen...bírálandó eset, és nem utolsó sorban megfontolandó mielőtt trágár, lenéző ítéletekkel traktár le egy ember. A szerelmet megannyi ember keresi fohászkodva, némi biztos támpontban az életben, számomra mégis olyan összeférhetetlen ez a fogalom. Szerelem és szerető. Az egyik hiányzik a másik nélkül. Függ egymástól. Nem létezhet nélküle. Az adott probléma ha ez a két fogalom nem egy testbe kap helyet, ami egyre inkább nagyobb számban mutatkozik az emberek körében. A pilótaként álmodozó srác csak a mély együttérzésemet váltja ki. Hogy milyen elveszve lenni...és nem szeretettnek lenni. A másik általam ábrándokba tiport fiú, a titkos, elfolytott vágyaimat elégíti ki. Mindezt úgy, hogy az ő sajátos érzései is szerelembe csapnak át. Nah és én...a két part szélén álldogálok, és mérlegelem érzelmi esélyeimet. Mondják, hogy az ember valóban képes megfogalmazhatatlan mondatot kreálni...így van ez az érzelemmel is, mely sok érzelem együttes kavarodása eredményez. Szerelem...vágyakozás, bűntudat, megvetés, harag, boldogság...az összes egy sűrű levesben.

Nos hát így állnak most éppen soraim...

theme ©