Ki sírni a magunkat, mások önként felajánlott vállán annyit tesz, mint eltusolni azokat az érzéseket amiket a felhalmozódott depresszió, felnagyított probléma keresés és felesleges kétségbeesés okoz. Én, mostani jelentkezésemmel kihirdetem: Hogy élek! Az életem legszebb korszakát lezártam mögöttem. Vége a gimis életemnek, és hatályba lép egy új fejezete. Az ígért jó hír mindig előhúz némi rossz szerencsét is a dolgokban. A várt lehetőségek megint csak nem azt hozták, amit képes lenne egy ember felül teljesíteni. Sokszor elhallatik, hogy a múltat ne vegyük elsődlegesnek. És ez egy kifejezetten jó pozitív eszme. Ha az emberek beletudnának akár egy percre is feledkezni a rossz dolgokba, akkor még abban is észrevennék az örömöt amit eddig rosszként elkönyveltek. Holott az élet maga, nem rosszat ígér az emberek számára. Épp ellenkezőleg. Előre bocsátja, hogy egyéniségük a legteljesebb mértékben kibontakozzon. Hogy a munkamoráljuk pénzt hozzon. Hogy szeretteiket támogassák és viszont szeressék, amit egy koron saját felmenőiktől kaptak. A negatív oldal, csak egy bukkanó amit egy teherautó lóerejével is át lehet ívelni! Az akarat sosem rejlő adottság...mindenkiben ugyanúgy jelen van, mint a szomszédban, az elfeledett munkatársban, de még a legkevésbé szimpatikus tanárban is! A korlát, ami az életet élhetetlenbe sodorja, az az emberi fantázia félrenavigált hibája. A felfedezhető látvány, könyvek, de még akár a filmek is, mind arra várnak, hogy visszatérítsék az elveszett gondolkodásúakat. Saját bőrömön tapasztalom, mennyire eszme fordító ha valaki végre értelmes filmből vonja le a következtetéseket az életről. Ezt akár egy jó hallgatóság vagy egyszerű könyv is átadja. Az élet bizony élhető, még akkor is mikor a lesújtott fájdalomban úgy érezzük nincs miért ezen a világon élnünk. De én merészen és 19 éves, betört fejjel kijelentem...van élet, minden keservben élő szívnek!

theme ©