Lotte [130427] Seung-chan naplója!
2013. 04. 27.


130427 Seung-chan naplója:

Itt vagyok Nara "Perfektúrán", és nem tudnám szavakba önteni why miért vagyok itt most pontosan de szereztem egy jó élményt!!! Csak várjátok ki!! És holnap végülis a Super Karakuri TV show-t SanMa-sannal vetítik le. Csekkoljátok!!

translated by: @shrimpLJY Magyar fordítás: lottikaxD (saját!)




Lotte ¿ Many things ?
2013. 04. 22.

Újra itt, everyone! ヾ(*´∀*)

2013.04.21. (⌒∩⌒) People! Végre megjött a várva várt Tavasz!!(´;ω;`) Ami nálam annyit jelent, elő a csini felsőkkel, cipőkkel, és minden egyébbel ami hivagató szemnek, és életörömnek! :) Most már nem kell vastag ruhaneműkben takargatnunk magunkat! Ideje megmutatnunk amink van! Hiszen csak egyszer fiatal az ember!! Ezen most nem azt értem, hogy: "Rakd ki a cicit meg a nunit!" xD Nem kell ribancosan felfogni a témát! Csak szolídan. Elvégre a férfiak kíváncsiságát ezt jobban izgatja! (^o^) Hamár ennyire felbuzdúltunk, ezen hétvégén én már elő is vettem a tavaszi ruha felhozatalt a börőndök mélyen. Végre, nem fogok most már jégcsappá fagyni! Max májusi időjárásban ropogósra sülni! xp De segáz! Mindenesetre, majd kiugrok a bőrömből!!! ^^ Indulhat a kellemesen meleg és az intenzív szerelemi érzések évszaka!


(///▽///) Eközben máshol, pontosabban Seungrinál már javában zajlik a kandúr nász hajlam! Ami annyit tesz, szerelemre éhes a drága! ;) Amiben én is segétkezni fogok, barátnő keresés téren! ( ^ ^ )/■ Ráadásul hamarosan itt van a névnapja! O.o És én még mindig nem tudom, mivel halmozzam el, amit még nem lőttem volna el a tarsolyomból!! Azt tervezem, hogy készítek neki egy óriás muffint, a tetejére pedig "belegravirozom" tejszínhabbal a nevét! :D Remélem tetszeni fog neki. Seungri, ha nem lenne nekem, már régen a végtelen űrben lebegnék! :) Olyan nekem, mint a legkedvesebb nagybátyám, aki félvet őriz minden fenyegető gondtól. Egyszerűen unalmas lenne nélküle az életem. ( *-* )


(* -_)oO○ Úgy nézki a stájsz, hogy jövő héten csütörtökön elmegyek a Boch-ba! Nah nem közmunkásnak beiratkozni, ha nem pusztán turista modón átszemlélni, a jövőbeli munkahelyem? Senki se tudhatja biztosra! Én legalább felkészülök! :S Aztán ott van a Friday, amikor teljes személyem Egerbe utazik, egy rajz-pályázat erejéig!σ(oдolll) Ott helyben megy majd a munka....szval Szurkoljatok nekem!(-_^) S bármilyen meglepő, mindjárt itt a május, azon belül is az én három-napos kirándulásom, Székesfehérváron! ^^ Már alig várom! Dehogy a közösség miatt!!! >.< :@ Azokat nem illetném szép szavakkal! ^^ Ugroljunk....! Végül az utolsó programom május 11.-re szól, ugyanis akkor megyünk operába! *-* Ez első ilyen programom, szval lesz majd mit mesélnem neked RI, meg persze neketek is! ;)
útóirat: xoxo! Happy spring! ^^ Meeting, Stella, Dae and Seungri! :$




Lotte ~ Need Korean guy? ±
2013. 04. 20.

Avagy 5 fő ok, amiért ne legyen ázsia fiúd: (részletes bevezetés az ázsia férfiak életmódjába!)

Frist: Szélsőséges elvárások!
Tömören ez annyit jelent, hogy ázsiai fiúk körében, a család a mérvadó. Vagyis a kiszemelt nőtől elvárják, hogy eltartsák a hitves családot (férfi családját), mindezek felett még gyereket is neveljenek. A házasság se érzelmi szálon köthető többnyire Ázsiában, hanem inkább érdek házaságból. A szakitásnak pedig egyszerűen nincs helye a házasságban! Természetesen alapvető, hogy tartson rendet a lakásba és főzési tudománya se legyen gyér. Valamint, el kell viselnie, hogy 24 órából akár egy órát láthatja az urát, akkor is már az ágyba bedőlve a késő este munka miatt. Egyszóval semmi segítsége nem lesz a nőnek, mégis neki kell mindent megcsinálja, ami a háztartással kapcsolatos.
Dos: A karrier az első!
Ez az egyik alapvető tulajdonság az ázsiaiknál, de főként a férfiaknál. A nőnek meg kell tanulnia, ha egy keleti származású a férje, akkor gyakorlatilag csak este befutva látja egy nap. Igaz, a megszabott munka időbeosztás reggeltől késő estig, kb 20.00 tart. Csakhogy a munkahelyen jobb szeretnek kártyázgatni a férfiak szabadidejükben, mint otthon végezni a teendőket. Náluk mindig is a fő cél, a pénz keresés. Ameddig a nő és a gyerekek szegényesen láthatják a családfőt.
Három: Minden a külsőség!
Ez bőven annyit tesz, hogy a férfiak 80%-a inkább a testi adottságokra hajt, mind anyagilag, mind családi okoból (elfogadó legyen a család velük szemben). A tökéletes bőr és testalkat előírt szabály a sikeres férfiaknál, ahol a család dönt méltó e a lány a fiúk feleségének. Nehéz így helytállóan családot alapítani és férjet találni, ez egyszer biztos. De van kivétel, ami igen kevés létszámú.
네: Gyakori szexhajlam!
Köztudott, hogy az ázsiai férfiak körében, az erotika és a szexualitás nem evidens a való életben. Szóval tiltják, az utcán kivágott női felsőket, és minden olyat amit nyugaton olyan nyilvánvalóan mutogatunk. Persze, vannak különböző erre a célra kihelyezett szórakozóhelyek, az ipart ezzel felendítve. De a magánéletben sokkal többről van itt szó. Ha tetszik, ha nem, akkor is muszáj aktusba részt vennük, hamár minden porcikánk csődött mondott a sok házimunka miatt. A férfi pedig elvárja az efajta kényesztetést, ha már "kidolgozza a belét" a munkában. Ha valaki olyan természetű, hogy nem igen foglalkoztatja a férje rendszertelen szexuális ciklusa, akkor számára nem lehet gond az ottani élet.
5: Kicsi "szerszám"!
Még a nyugaton a négerek méreteiről íteljük a legnagyobbat, addig keleten szidjuk a másik oldalt. S ez nem pletyka! Ugyanis, valóban kimutatható, hogy az ázsia férfiak méretei sokkal kisebbek mint az átlagos. Állítások szerint azért, mert ez a bohém életforma tíltott a kontinensen, ennek okából pedig nincs szükség nagyob méretekre, ha egyszer nem használja az ember olyan gyakran. Ennek ellentmondása, hogy az ázsiak még mindig perverzebbek mint a megszokott. Lehet a kiélési vágy ennek az oka! Mindenesetre, amin lehet, azonnal felélénkül a "kis barátjuk". De a teljes kielégítésben viszont nem remekelnek olyan nagyon. Sőt, többen panaszkodnak inkább a nemi-életük bolodogtalanságukra, mint jó szexuális kapcsolatra.

Vélemény:
Én személy szerint nem tartózkodom az ázsiai férfiaktól. Nem vetném meg őket, pusztán azért mert mások. Hogy meddig bírnám, az már kérdéses, de nem lennék hűtlen. Nyugodtan ajánlom azoknak, akik nagyobb térszükségtelre vágynak a párjuktól, mert ez az életforma pont ideális. Főleg, hogy kisebb az esélye a szakításnak! ;) De a szerelem csodákra képes, szóval lehetséges, hogy minden úgy fog alakulni ahogy te akarod! ^^ Lényeg, hogy meg legyen a közöshang köztetek.

Címkék: ,




Lotte Első szerelem vs V.I ••×
2013. 04. 18.

Seungri elfoglalt élete a szórakoztató iparban bőven annyit jelentett, hogy nincs lehetősége randizni, mint ahogy az a hétköznapi embereknél szokás. Olyan gondolatokkal volt tele a feje, mint ‘Pokolian elfoglalt vagyok, ahhoz, hogy valaha is legyen időm foglalkozni a barátnőmmel?’ Még ha ő találkozott is nőkkel, akik rajonganak érte, úgy gondolta ‘Írjak neki?’ ‘Lehet, hogy előszőr én kell beszéljek vele?’, de a múltban még soha nem jutott el erre a pontra.

Nem szeretek szakítani.

Megnyugvást szolgált nekünk, hogy Seungri is volt már kínos helyzetben szerelem téren, amit egy elátkozott emlékként őriz, amikor előszőr szerelmes volt. A lány egy model diáklány volt, aki Seungrit egy Gwangju rendezvényén ismert meg, mikor ő a táncos csapat részeként szerepelt az első epizódban.

Akkor láttam meg őt (a lányt) miközben táncoltam, és egyenesen szembeállt velem.

Ő is olyan volt mint bármelyik lány akik elhaladtak mellettem az élő show alatt, miután a barátaival nézték a filmet. Seungri úgy érezte, hogy elsőre benyomást tett rá a lány. Lehet a végzet akarta; hogy később a barátja megközelítse Seungrit, kérlelve hogy készítsenek egy közös képet. Seungri nem hitte, hogy ez a puszta véletlen műve.

Neked is szerepelned kéne a fotón.

Szóval pontosan így történt meg az első, ártatlan fiatal szerelem közöttük. Seungri és az ő "aranyos és ártatlan" első barátnője, elkezdtek titokban randizgatni.

Még akkoriban, titokban randizgatunk. Mivel a táncos csapatunk nagyon népszerűek voltak a Gwangju-n, emlékszel? (Nevet)

A fiatal szerelmi kapcsolatuk 3 évvel később is zajlott. A 'Szeretlek' jelzőt inkább más kifejező szavakra cserélték, mint 'Hozd ki magadból a legjobbat'.

“’Ma is a legjobbat fogom kihozni magamból. Holnap újra beszélünk.’ Élveztük elmondani egymás egyéni álmait.

És az efajta támogatás és lelkizés később is folytatódott náluk, mikor Seungri végül is debütált a Big Bang-ben miközben a lány bejutott az egyetemre és reménykedett, hogy tanárnő lehet majd belőle. Együtt hatalmas léptekkel kerültek közelebb az álmaikhoz, de lassan mindketten elsodroltak egymástól.

Jól tudtam ‘Ő az én barátnőm volt, és tudom, hogy mindig mellettem lesz.’ De egy nap elmentem a barátnőm kedvenc helyére és sokkot kapva eszméltem egy szót:Oppa♥ ezt volt a falra írva. Körbe kérdeztem mindenkit, és kiderült, hogy ezt ő írta föl, hogy társat keressen 3-ad éves egyetemi srácok között.

Vége volt annak a napnak. De nem tudta utálni ezért őt Seungri.

Kellett neki valaki, akire támaszkodhatott, de elhagyott ezen a helyen, ahol nem tudtam látni többé. Amikor találkozottunk, nem volt semmi, amit tehetünk volna ez ellen. Azt akarom, hogy minden legyen újból normális a mai napig is. Nem akarom ezt a nehéz szerelmet .... "

Ő elfogadta és megértette az okát és változást a szívében. Szóval úgy tűnt, Seungri számára az első szerelem izgalmas volt, és 3 év után véget is ért.
Original article + translated by sjay.x@bigbangvip.net
Magyar fordítás: Lotte ©




Lotte Seung-chan Naplója! (REAL)
2013. 04. 16.


130416 Seung-chan Naplója - Cím: Télből Tavaszba!

Végre véget ért a tél és érzem a tiszta levegő illatát! Ti hogy vagytok vele? Mi remekül vagyunk. Az élő koncertek (D-Lite és GD) Japánban lesznek, szóval a fanok igen elfoglaltak. Ezek itt, fotók a banda tagokkal a hosszú időkre, ami izgalommal tölt el! Nem kell most már óvatosnak lenni a hideg miatt ^_^ Akkor, még találkozzunk.
Translated by @Luekim
Magyar fordítás: lottikaxD saját!




Lotte § Story with me!® (part 2)
2013. 04. 14.

Íme itt az ígért történet folytatása! :D Olvassátok élvezettel!

Csak szótlanul emésztettem az előttem elhangzottakat. Sokáig taglalhatnám milyen hátsó szándékú gondolatok környékezték meg a fejemet, mégis, úgy éreztem emögött alantas szándék nem születhet. Sokkal jobban összefüggött azzal a ténnyel, miszerint nincs jobb programja arra az estére, s szeretne valami újjal megismerkedni. Igen...ez számomra valószínűbb. Ha ennyi kérésem lehet, akkor tényleg a vacsorán legyen a hangsúly. Nos, nem akarok "abba" a kategóriába tartozni, amit csak így illetnek: "egy éjszakás élmény/kaland". S még mielőtt hülyén jönne ki a történet, hosszú-távúra se igazán vagyok fogékony! Viszont, ebben a negatív észjárásban is, meggyőztem magam, és nagy nehezen belementem a felajánlásba. Persze a rámenős választ nélkülözve, csakis szolidan közelítettem meg a dolgokat.
- Csak egy ismerkedős, baráti vacsi ugye? - pontosan láttam, hogy ezzel alaposan föladtam nála a leckét. Úgy tekergettek az agytekervényei a helyes válaszon, hogy azt hittem egy év lesz még végre válaszol.
- Jah....igen, persze! - nah ez túl hiteltelen együttműködést hangsúlyozott, de nem baj. Talán azt hitte ilyen könnyen belemegyek? Mégis kivel hasonlít ez össze engem?
- Mondj egy napot és egy időpontot, hogy gyorsan lerendezhessük! - fejezte ki, gyanút keltve bennem.
- Miért ilyen sietős? Talán most mész el a barátnődhöz? - ravaszul ékesedett ki a számon egy félmosoly kérdésem közepette.
- Barátnőm? Hova gondolsz? Ha lenne, akkor biztos nem kezdeményeztem volna a vacsorával. - kacsintott rám azzal az idegesítő mosolyával kísérten. Plusz pont! Látom nem szélhámos ebben a tekintetben. Bár kitudja? Lehet nem is hűséges, csak nekem adja itt a szépet.
- Bocs...azt hittem a baráti vacsi a lányokkal, nálad az nem probléma? Elvégre nincs miért féltékenynek lennie, ha lenne barátnőd. - szúrtam vissza, ami kellően lelankasztotta a mosolyát egy-ideig az arcáról.
- Jah...nem is azzal van a probléma! Csak nem mindig szoktam ilyen csinos hölgyekkel beülni egy étterembe. - a francba is! Ez most flörtölni próbál velem?! Azért biztosan állítom, minden ember jól viseli a bókot, de talán nekem annál több egós megjegyzés kell, hogy itt helyben hanyatt vágódjak.
- És pontosan tudom milyen a női ész-járás. - fejezte ki, kissé illetlenül belehajolva az arcomba. Ha ezalatt az irigy hátsó gondolatokat értette, akkor sem kifogásolhatót nem találok benne. Bár, ahhoz nőnek kéne lenned, hogy jobban átéld a helyzetet!
- Tisztába vagyok vele, mivel én is nő vagyok! És amúgy, Péntek, este 7:00 óra. - tettem hozzá kibújva a közeli szuggerálásból.
- De most már tényleg megyek! - fordultam sarkon, azzal könnyed lendülettel pedig siettem elérni a beérkezett villamosom.
- De! De! A számod - alig kivehetően vettem ki a város nyüzsgő zajából ezt a kétségbeesett felkiáltás, mire a villamos feljáróján megtorpanva Yugi-san bódéjához mutattam. Jól tudtam, már az ideérkezésem első pillanatában volt annyi eszem megadni a telefon számom Yugi-nak, azzal a feltétellel ha házhoz-szállításra vágyom tőle. Így Seungri a legjobb helyen volt nála, ha velem kapcsolatban akart megtudni valamit. 50 Jen fizetéssel szerzett villamos jegyemmel ültem le az ajtóhoz legközelebbi szabad helyre. Miután az ismert utcasoron elszáguldva találkozott a tekintettem Seungriéval.

***

Másnap reggel, elhidegült csupasz lábaim érzékeltették velem, hogy hajnal van. Nem bírtam sokáig aludni, hiszen folytonosan "az" járt a fejembe. Megerőltetetten feltápászkodtam az ágyamból, majd lassú mozdulatokkal a tükörhöz fordultam. Ahogy ott elnéztem magam, sikerült betekintést nyernem a múltamba, azon belül is abba a furcsa vacsora-meghívásba. "Péntek, este 7.00!" - csengett monoton módon a fejemben. Kénytelen voltam ráeszmélni, ma van az a megszabott időpont. Igaz, még javában hajnali 5.00 óra sincs, de én már izgatottan az estén morfondíroztam. És csakugyan, miután gondosan rendbe szettem magam, alaposan megreggeliztem, kezdett egyre intenzívebben motoszkálni bennem egy kérdés: "Milyen ruhát veszek föl?" Ugyanis, nem állíthattam oda a már megszokott, kényelmes és kissé kopott cső-farmeremmel, a spagetti pántos fekete felsőmmel, és a rakoncátlanul szabadon hagyott hajkoronámmal. Amennyit a drága szüleim a számba rágtak erről, nem kellett sokat gondolkoznom a probléma megoldásán. Egy étterem? Naná! Oda valami flancos ruha kéne, amin én igen fogytán vagyok ruhatárilag. Nah igen...és még elegendő félre-rakott pénzem sincs, hogy hip-hop varázsoljak egy újat, lent a sarki plázából. Tehát, muszáj voltam feltúrni a ruháim legmélyebb fiókjait is. Ez körül-belül 30 percet vett el a szabadidőmből, ami már bőven megérte a fáradtságot. Ki gondolná, hogy egy régen elfelejtett és figyelmen kívül hagyott kis poros fiókba, rátaláljon az ember a megfelelő ruhadarabra, ami az adott alkalomra tökéletes volt? Mert én pont így jártam, szerencsésen. Jól az emlékeimbe vésődött ruha darab volt, amivel egyedül csak a szalagavatómon volt merszem illegetni magam. Csakhogy, még nem vettem rá a bátorságot, hogy ki is dobjam. Ahhoz pedig túl szép volt, hogy a kukába száműzzem! És milyen meglepő, most pont jókor jött. A ruha ezzel kilőve, már csak az ábrázatomon volt a gond. Lassan fél 3, és én csak az egyik gonddal szabadultam meg, a háromból. Volt valahol, egy ilyen alkalmakra tartogatott kivágott újság cikkem, ami többnyire oktató célból volt megőrizve. Azt írja: "Barna szeműeknek előnyösebb az arany és a barna különböző árnyalatai szemhéj festék gyanánt." Mázlim, hogy az utolsó húsvéti kiárusításon egy csomó ilyent sikerült megvennem. Továbbá: "Lényeges, hogy csak az egyiket hangsúlyozzuk ki a szem és a száj közül. Ez is különböző, amilyen alkalmakban van részünk." Eddig semmi ördögőség ez a cikk, de azért jobb mint a semmi. "Társas alkalmakhoz, illik a kihívó smink de annyira nem, hogy elterelje a figyelmet!" Hogy mi? Ezt valahogy nem voltam képes értelmezni. Legyen feltűnő, de ne annyira? De ha már benne van, hogy feltűnő, akkor hogyan lehet nem feltűnővé csinálni?! Nahát, ez fájt! Így egy mérges gesztussal az ágyamra dobtam, s csakis a megérzéseimre hagyatkoztam. A vége-felé, nem is volt olyan szörnyű mint gondoltam. Már csak a hajam van! Vajon összetűzve, vagy kibontva hagyjam? Egyesek szerint, jobb teljes képet adnunk az arcunkról, ezért jobb választás az összefogott haj. Mások szerint viszont, az ápolt hajkorona, ami puhán a vállunkra omlik minden pasit megbabonáz. Egyedül az volt a kérdés, én melyiket akarom előnyösíteni a vacsorán? Alapvető, hogy az összefogott hajat! És lám!!! Kész vagyok! Még a maradék időmbe, rögzítőre vettem a telefonomat a távozásom miatt. Majd a kis, de fontos táskámat vállamra raktam, mire végül kulcsra zártam az ajtómat.
Félórás metró úton voltam, mivel csak később szembesültem Seungri SMS-ével. "Jangshoo étterem. Sutamaki utón, a mozitól nem messze!" Adta a navigációt részletesen. Istenem! Még jó, hogy nem az ellenkező irányba mentem. Így névről nem ismerős a hely, de az utca név valamivel könnyebb volt megtalálnom. Hiszen azon megyek keresztül, mikor haza utazók a szüleimhez a reptérig. Némi késéssel beértem az aluljáróba. Számomra evidens, ha az ilyen alkalmakon a lány megváratja a partnerét, persze enyhén! Most már tudom miért voltam olyan ellenszenves ezzel a cipővel! Ismerjük be, nem könnyű gyors tempóban tipegni ezzel a 8 centis sarokkal! Nyugodtan kérdezhetném akkor magamtól, minek vettem föl?! Ennek ellenére, egy apró megsegítéssel besétáltam a megnevezett éterembe, ahol azonnal a recepciós állt elémbe.
- Segíthetek? - hajolt meg előttem, mintha valami őkelme volnék. Szóval ezt nyújtja egy 5 csillagos étterem.
- Ööö...Lee Seunghyunnal van asztal foglalásom. - jelentettem ki, idegesen a hajamat piszkálva.
- Ááá! Jöjjön utánam! - adta értésemre, én pedig csak loholtam a háta takarásában. Mindenhol erkölcsös és befolyásos szempárokkal ütközött a tekintettem, akik nem rizikóztak milliókat kiadni az étkeiért. Számomra ez igen lesújtó, mivel én ezt a kényelmet nem engedhettem meg magamnak, az anyagi-hátterem miatt. Remélem 150 jen alatt is lesznek ételek.
- Nézd! Seungri! - miközben előre felé törtem, csapta meg a fülem ez a felszólítás egy ismeretlen szájából. S mikor sikerült végre megpillantani a partneremet, kellett szembesülnöm, hogy nincs éppen társaság hiányában. Kissé züllötten közelítettem az asztalhoz, eközben a recepciós is sorsomra hagyott. Én csak meglepetten bámultam Seungri szótlan reakcióját, s a kínos jelenetet elkerülve az ismeretlen hirtelen félem fordította tekintettét.
- Szóval ő lenne? Jaj, bocsáss meg az udvariatlanságért! Yuon Hun! - mutatkozott be nekem, egy illedelmes kéz nyújtással. Elfogadtam a fogadtatást, miután én is bemutatkoztam.
- Lotte! - feleltem zárkózottan a nyílt beszélgetésektől. Mivel ismeretlen. A következőkben még mindig mozdulatlan volt minden, és főként Seungri viselkedése csodálkoztatott el. Yuon, hogy valamit is csináljon elkuncogta magát, majd kissé belebokszolt a társába, mialatt kijelentette:
- Hát akkor üljünk le! - az eféle célzásra Seungri végre tett egy mozdulatot, és a hátam mögé sétált. Kihúzta a székemet, én pedig boldogan helyet foglaltam a udvarias gesztusa láttán. Csaképp azt nem vettem észre, hogy már az orrom előtt volt a rendelésem, amikor még meg sem történt a valódi rendelésem. Sejtetően Seungrira néztem, mire ő csak némán nézett továbbra is. Mi van vele?
- Jah, igen! Seungri adta a javaslatot, hogy rendeljünk neked, hogy valami finomat és ujjat próbálj ki! - böktek ki Yuon barátját kisegítve.
- És én ezt nem tudtam volna megtenni magam? - kérdeztem vissza érhetetlenül.
- Nem mert....! - habozott a válaszadáson a kisegítő srác. Gondolom valami furfangos magyarázatra vár.
- Én rendeltem neked! - s váratlanul nem Yuon-tól jött az erényes felelet, akiben egyedül megtaláltam a társalgó partneremet, hanem Seungritól. Nah végre! Akkor sem fér a fejembe,... mi célból?
- De miért?
- Mert beszéltem Yugi-sannal, és elmondta, hogy kedvenc ételed a rák, szójás szószban. - fejezte ki, valamennyi szégyenérzettel lesújtva a szemeit az asztal irányába. Dacára, hogy én nagyon is díjaztam, hogy ennyire figyelmesen kifaggatta, és elém tálalta mindezt.
- Nagy köszönöm! - tettem hozzá egy elismerő kedves mosolyban, Seungri szeme pedig újból fölcsillant.
- Akkor én megyek is! Csak itt voltam boldogítani, ameddig várt rád! - egy jó dolog, amit megismertem Yuonban az az, hogy nem lóg az ember nyakán. Inkább belekezdett búcsúzó monológjába a barátjának, ezalatt én az illemhez ragaszkodva felálltam, miközben távozott.
- Sok sikert! - erős figyelmem során, lettem tanúja a haveri közöny kimutatásában Seungri és a most ismert Yuon között.
- Mindent köszönök. - hálásan fűzte hozzá Seungri.
- Örülök, hogy megismertelek! - mostanra már félem közölte a mondanivalóját Yuon, én természetesen ismét elmosolyodtam és egy apró biccentéssel jeleztem a viszonzást. Tehát, most már magamra vagyok utalva, Seungri társaságában. Újra helyet foglaltam, és vártam, az első tartalmasabb beszélgetést témát felőle. Nem akartam gonosz módon elvenni tőle a domináns pozíciót, azzal ha folyton keresem a közös hangot közöttünk. Láttam rajta, hogy igen meg van illetődve. Talán a helyzeten, vagy lehet épp a látványomon. Mindenesetre tartottam, hogy nem értem el nála a legjobb benyomásomat.
- Gyönyörű vagy! - akár egy váratlan telefon hívás egy régi rokontól, ért a kijelentése. Akkor ezek szerint  jó munkát végeztem!

To be continude... :P




Lotte My Dear ± Happening √
2013. 04. 13.

Kedves naplóm! Ma valami csoda-folytán előbb érkeztem a bejegyzésemmel mint akartam! Mindezt Seungri miatt...(pozitív értélembe!) ヾ(*´∀`*)ノ

2013.04.13. (⌒∩⌒) Egy ideig abban hitben győzködtem magam, hogy csak a jővő hétre tehető, hogy meglátogatom Seungrit, újból! Most igazából erényes okból kell hozzá felmennem, mivel nagyon aggódok az apja betgesége kapcsán! S szeretném személyesen is nyugtatgatni őt, mert tudom, hogy ő is alaposan meg van rémülve. Így ma a Helyi-közi busz pályaudvaron írok! (´;ω;`) Szóval...hamarosan mehetek lelket önteni belé!! Közben az egyedüli társaságomban, egy chips mellett, sikerült egy régen ismert "idéző-jeles" barátnőmbe botlanom. Nem zavartva magát a múltban történtek miatt, úgy tett, mitha még mindig ugyanabba a jó barátságban lennék mint akkoriba voltunk, ült le mellém, és beszélt a maga hülyeségéről. Komolyan, arra ki volt kíváncsi, hogy hányszor "kurelt" félre a barátja mellett. Az pedig még jobban kiütötte nálam a biztosítékot, hogy álitólag terhes is! Nah szép!! Majd egy 20 perces gyötrelem után soromra hagyott, hála a fenn-való égnek! Persze, próbáltam nem bunkóskodni vele a társaságába, mint azt ő számtalanszor tette velem. Nem csoda, anyám mindig is azt mondogatta nekem: "Ha ő így tesz, téged nem jogosít fel arra, hogy te is úgy tegyél!" S ebben van igazság. No para...Riri!! Még egy fél óra, és indulok hozzád! \(^o^)/


(///▽///) Yeah, Stella!! Akkor jövő-héten ha minden igaz, te is, meg én is otthon töltöm a hétvégémet. Ami pontosan tudom mint jelent...nem kell beavatni a részletekbe! ;) De nem akarlak itt kibeszélni most... ^^ Inkább említést teszek a Péntekemről! Hát...úgy ahogy, nem volt egy olyan ross kis nap. Eltekintve attól, hogy drága egyetemet végzett fizika tanárom, kihivott, hogy megcsináljak egy emelt-szintű feladat sort a táblánál! Persze, még mindig fönnállt nála a szokványos álláspontja, miszerint: "Ha megcsinálja segítség nélkül, akkor beírok két ötöst!" Tényleg nem ártott volna, az a két ötös a bukásom közeledtével évvége felé! De úgy álltam a feladat előtt, mint egy ma született szarvasmarha borjú, aki azt se tudja miből jött ki!! Így simán elúszott a becses felajánlás!! :( Mindegy...aztán valami kedvet csináló 4-es Magyar faktos dolgozattal zártam a napomat. A biosz is hamar lement, annak ellenére, hogy a 7 óra után, folytonosan azt érzem lemerül bennem az aksí! Még vérnyomást is mértünk! ( ^ ^ )/■ Nekem 120/60 lett, ami röviden annyit jelent, hogy a második értékem alacsony az átlagos 80-nál. Vagyis a szív bal-kamrám elernyedése lassú, aminek következménye, hogy nagyon hidegek a végtagjaim, és ez időskorban egyre rosszabb lesz! Nem olyan drasztikus, mert most a szerevezetm elég fiatal státuszba van. Egyszóval meg sem érzem. Ez majd 60 évesen kezd majd rosszabodni. Nah ennyi a risza a Péntekről! (^v^)


(* -_・)oO○ Akkor ezen a hétvégén Seungrival leszek többnyire! A jövő hetem elég neccesre sikeredett, mivel az áprilist jól kell teljesítenem, mert nyakomon a május, abban nyugton állíthatom, már semmi javítási lehetőségem nem lesz!! Mert ott van a ballagás, majd a vidám ballagás, utána az éretségi szünet + kirándulás. Gyereknap...stb. A juniús pedig egy kalap sz*r! Olyankor mindenki a nyárri szünettel van elfoglalva. És nekem irodalomból, ugyanúgy nyelvtanból, fizákából meg bioszból kellene összehoznom egy barátságos évvégi eredményt! Nehogy az ősök a fejemét vegyék! σ(oдolll) Meg természetesen, a jővőm múlik rajta! Szval figyelmezetetem azokat, akik most az Áprilisban kevés energiát fektetnek, mert már csak két hónap, ami sokkal hamarabb elfog eltelni mint hiszed, lesz rendelkezésedre, hogy jól teljesíts!! Szedd össze magad! Ahogy én teszem!!! Mindezek után, kívanok jó együtt töltött - vagy akár egyedüli - szép napos hétvégét! (-_^)
útóirat: Kolbászos-rájás pizza! Dae! Találkozunk, hamarosan! :-)




Lotte Δ Birthday ± Me
2013. 04. 11.

Tudatába vagyok a késői jelentkezésemmel, de mivel az iskolai problémáim javarészt kiszipolyozzák a maradék szabad időmet, így csak kevésszer jelenetkezek. Ma, útólag is Boldog Szülinapot kívánok Meloddy-channak (Stellának), az egyetlen legjobb barátnőmnek! ( ^ω^)

2013.04.11. (・◇・)/~~~ Ma ünnepeltem meg, másokkal egyetembe barátnőm évfordulóját, azaz szülinapját. Most hivatalosan is 17 éves lett, megközelítve egy évvel engem! :) Már egy héttel ezelőtt bibelődtem azon, vajon mi lenne számára a legmegfelelőbb ajándék. Hát beugrott!! ψ(`∇´)ψ Mivel ő is a Big Bang koreai együttes hatása alatt áll, emelett kedvence a drága a Seung-chan, így könnyű volt összeügyködnöm valamit neki, a témához ragazkodva. Szóval a jövőben elképzelt Ri-jéről készitettem neki saját kézüleg egy füzetecskét, tele Seungri képekkel, sőt, a Gimp képszerkesztő programom segítségével, még élethű fotókat is csináltattam a tulajdon képeivel összevágva, amiket beragasztottam, majd különböző szituácikkal láttam el. Pl.: " Az elsó találkozás! ; "Az első randi!" meg ilyenek...
Kimondhatatlanul örült neki, szinte síkotozott az örömtől! (*≧∇≦*) Nagyon aranyos volt, ahogy meglepődött! :$ Ennek tetejében még kapott egy "Ne bámuld a mellemet! - minden pasi bunkó!" rózsaszín kitűzött, ami pont az adottságaira vallt. xD Meg egy haralmas Boci bonbont + Egy Seungri portrét amit én rajzoltam neki! ;)


Remélem sikert aratott a szülinapi present-em! ...φ(・ω・*)☆ Bár ez látható volt az arcán! Szóval...ma is jól teljesítettem. ;P Pedig, egy töri TZ és egy magyar faktos dolgozat várt rám, mégis sikerült kitartania az elemeimnek. Emellett, még a nap is ragyogóan sütött. Hogy kitérjek Seungrira is, ma hajnalban kaptam tőle egy SmS-t, hogy az édesapja megbetegett, és elég csúnyán, mivel még munkába se mehett. Ez a hír kissé lelankasztott, ahogy őt is. De ő csak azzal nyugtatott az üzenet végén: "Erős férfi! Leküzdi!". Reméltem tényleg így lesz, annak dacára, hogy elég komoly szív-betegsége van az apjának. De fel a fejjel! Igaza van a drága barátomnak! És ha minden igaz, akkor egy héttel később fellátogatok ismét a rezidenciájára. ( ^_^)_旦~~


【o´゚□゚`o】Nem tudom, mit tartogat a holnap, mert ha tudnám nem érne meglepetésként semmi, ami számomra unalmas. Csak azt tudom, holnap kemény 9 órával zárom majd a napomat, miután lekezelem magamat (fürdés, mosás, manikűr), majd felmegyek skypera és beszélek apámmal. Mivel a személyes találkozó nem oldható meg Magyarországból Romániába. Aztán, gondolom megbombáz Seungri is pár - ezer üzenettel. Kitárulkozik nekem a mindennapjaimról, anélkül, hogy megkérdezné: "Ugye nem lerágott csont?" - erre én csak szolídan nemet mondok. S rögvest jön Stella is. Vele mostanság történetbe foglalva üzengetünk egymással, kitalált szituációk alapján. Elég élvezhető! (o`з’*) De tényleg! Így hát a hétvégem is így fog telni...Cassitől meg várom az új fejleményeket! ^^
útóirat: Riri! Alig várom, hogy újra lássalak! *-*




Lotte § Story with me!®
2013. 04. 05.

Íme itt az ígért történet! :D Olvassátok élvezettel!

Nem tudom miért, de amióta az eszemet tudom, azóta vágyok a sűrgő, mozgó életre. S ma talán ezt ki is élvezhetem, személyesen itt Japánban. Elhanyagolva a vidékies életet, ma a nagy városban töltöm a megszokott napjaimat. Ugyanis, nagynénémnek sikerült egy újabb férj-jelőltet beszereznie, és a nagy ünneplésben kényszerűlök én is besegíteni. Tehát, ideiglenesen most nagy városi csajszi vagyok, vagy ahogy a helyiek mondják: "Y Girl" - ami annyit tesz: young girl. Fiatal és hiú. Ideális célpont a városiak számára. De annyira ezért nem kell engem félteni! Ha kell megtudom védeni magam. Női ösztönöimre hagyatkozva pedig aligha lehetne engem manipulálni. Szóval...ezen az igen tavasziasan kellemes napon, ami már az estébe csúszott, úgy akarta a sors, vagyis a túlélési ösztönöm, hogy ideje lenne valamit bekapni, mégmielőtt beállítok a népes családba éh gyomorral. Félre ne értsük, mert imádom a fogadtatás...csak azzal a fránya koszttal van a baj. Akárhányszor megfordultam náluk, folytonosan kisértett engem egyetlen étel, amit szívből utálok. A sóska! Már a találkozásunk se volt olyan jó gyerekkori élmény, így ezt a vacsora meghívást, jobb hogyha ma kihagyom. Helyette elmentem a sarki gyors kajáldáshoz, Yugi-san-hoz! Nah igen...az ő vendéglő bodéját nem lehet überelni. Még a puccos vendéglőkben sincs, igyen rántott hagyma, vagy robogósra sütött csirke szív. Szinte már törzs-vendégnek számítok ott, annyiszor megfordultam nála, ami ráadásul kedvezményeket is ad. Így, miután csak egy saroknyira voltam a megnevezett helytől, kezdett egyre inkább bennem motoszkálni az éhség maró érzése. Alig vártam, hogy ismét valami finomság ragadjon a fogaim közzé.

- Konnichi-wa Yugi-san! - köszöntöttem az őszülő de még erejében teljében lévő kiszolgáló árust.
- Eeeee! Lotte-chan! - hirtelen meglepődöttség mutatkozott az arcán, miután elmosolyodott és szívélyesen mutatta, hogy foglaljak helyet.
- Mi járatban?
- Oh, tudod te azt! Remélem a csirkéim nem voltak olyan magányosak nélkülem. - engedtem meg magamnak egy ravasz kacsintást.
- Dehogy! Most azonnal feltálalom neked. - talán ennél jobb kijelentés nem is születhetet volna tőle. Elégedett mosolyra terült a szám, miközben sóvárogva vártam a hamarosan elfogyasztott étkemet. De be kellett hogy lássam, volt valami, ami még ennél is jobban magának követelte a figyelmemet...egy türelmetlen férfi személyében. Ahogy megilletődötten végig pillantottam rajta, valamiért olyan érzés kavargott bennem, mintha egy pöffeteg alak lenne, aki a Japán műsorokban csillogtatja magát. Eleve a hatalmas napszemüveg már nem váltott ki bennem semmiféle rokonszenvet iránta. Az öltözekéről meg ne is beszéljük. Ahhoz túl elegáns volt, hogy az utcán mutatkozzon vele. Hiába, az embernek mindig akadnak előitéletei, ahogy nekem is. De mégis ki lehet ez a mr. sietős alak?

- Elnézést! - szólalt föl mellettem elégedetlenül a pultra csapva. Hát nem bunkó? Hiszen láthatja, én is az árusra várok, hogy kihozza a megrendelésemet, mégsem vagyok ilyen zabos. Gondoltam, száll belé annyi nyugalom, hogy kivárja ameddig feltűnik. De nem! Már vagy harmadjára engedtem el a fülem mellett a követelését, aztán végül betelt a pohár.
- Kérem! Mint látja én is vendég vagyok és én türelmesen várok. Megtenné, hogy ön is így tesz a jelenlétembe? - néztem rá, bár a napszemüvege alól nem igazán tudtam, milyen képedt vág az erényes kérésemre. Mindenesetre, hatás szünetet értem el nála...mire jött a válasz.
- Bocsánat. - akárhogy is nézzük, bevallom, nem ezt az együttérző választ vártam. Azt hittem ennél climaxosabb állapotában van, és majd neki ugrik a nyakamnak. De ehelyett, kaptam egy elismerő bocsánatkérését? Ha az volt a taktikája, hogy felcserélje a kellemetlen helyzetben lévő szerepét, akkor gratulálok, ugyanis sikerült neki. Még én éreztem bűntudatot, amiért ilyen hevesen neki támadtam.
- Ne kérjen bocsánatot... - a fejem most a föld irányába hajolt. Néha igazán befoghatnám, és akkor minden menne a normális kerék-vágásban! De nincs mit tenni. Ami a szívemen, az a számon.
- Ne kérjek? Akkor mit csináljak? - vágta a fejemhez az ismeretlen, mialatt én csak kapkodtam a szavakat, mert valójában nem voltam eléggé felkészülve a reagálására.
- Csak várjon. - válaszoltam, mostanra egy csipetnyi kedvességel megtoldva az orom alatt a mosolyommal. Hála az égnek, segítségemre vissza is tért Yugi-san a forró ételemmel.
- Jó étvágyat, Lotte-chan! - tolta elém a frissen kisütött csirke szányat és combot, mialatt felvette a mellettem álldogáló férfi rendelését is.
- Önnek mit hozhatok?
- Becsületet... - azt hittem rosszul hallottam, s csak hamar rájöttem, hogy nem a hallásommal van a baj. Ennek következtében még félre is nyeltem. Úgy ütlegeltem a mellkasomat mint aki a húst klopffolja a konyhadeszkán. Éreztem, hogy szegeződött rám aggodó tekintet is, de én csak legyintettem a kezemmel, hogy semmi ok a pánikra. Majd miután sikerült újra visszatérnem az evéshez, újból megszólalt az ismeretlen.

- Nem! Csak vicceltem! Egy Sirliont! - akkor most direkt akart megfullasztani ez a flúgos? De miféle célozgatás ez? Vagy épp magára terelte volna a szót?
- Hozzom már is! - bökte ki Yugi-san, aztán megint eltűnt a tánnyérok között. Ahogy ott majszoltam a csirkémet, rá kellett jönnöm, hogy ez nem olyan udvarias ha közben néznek. Aztán mit hallok? Ahogy kuncog itt mellettem! Először nem tudtam mire véljem. Hát másodjára se jött le a dolog. Mire végül rákérdeztem.
- Mi olyan vicces? - na jó, talán egy kicsit modortalanul sikeredett, de nem szeretem ha evés közben zaklatnak.
- Sosem láttam még ilyen jóizűen enni egy lányt! - felelte a keze takárásaval mellőzve a hatalmas vigyort a képén.
- És ez olyan meglepő volna? - néztem vissza rá szúrosan. Mi van? Talán számára minden vékony testalkatú lány anorexiás vagy mi?
- Nekem igen. Itt inkább éheztetik magukat az emberek, mit sem élvezzetel egyék az ételeiket. - tette hozzá, ugyanabban a markáns mosolyában, miközben lekerült róla a napszemüvege. S pont akkor sikerült Yugi-sannak is megjelennie a kért ételel.
- Parancsoljon....eeeeee! - a második szótag valahogy felkellette az érdekledősemet. Gyanítottam, hogy valami alhasi görcs vagy izom rándulás esetleg. Csakhogy Yugi-san nem a megszokott öregségi fájdalmait imitálta, hanem a puszta meglepettségét. Azt sem tudtam miért.
- Seung-chan!! - miközben hozzáfüzte a kijelentését az előbbihez, én továbbra is nagy szemmekkel néztem rá. Pedig én voltam a rosszul értesült! Ugyanis nem őt kellett volna ilyen nagy szemekkel illesem, hanem pont a mellettem lévő embert. Mit az Isten, én is egyből felismertem már a gigantikus lencsék nélkül! Ő a Bigbangből a V.I néven ismert egyik bandatag!
- Ohhh....bocsásson meg! Nem kell kifizetnie! - tört meg előtte a régen kedvelt étel árusom. Mit mondjak? Rosszul esni rosszul esett, hiszen már vagy 1 éve ismerjük egymást, és még ilyen szépet nem is ajánlott föl nekem, egyszer sem. Persze egy híreség jelenlétében mindenki azt próbálja mutatni, ami valójában nem önmaga. Nem mintha megnyugtatna! Próbáltam én is nem túl hosszasan elnézni és emészteni, hogy Lee Seunghyun egy pár centire van tőlem. Azt feltételeztem, hogy most egy tömeg fog körül állni minket, de a leleplezés elég halkra sikeredett, még így is. Ha beigazolódott volna a jóslatom, akkor már itt se lennék. Mivel nem szívlelem a tömeg nyomort!
- Nem-nem! Kifizetem! - erősködött, hogy megvédje a már poénosan elsütött becsületét a drága Seung-chan. Bennem épphogy ellenszenvet generált. Adta itt a szerény gyereket, holott egy 5 perccel ezelőtt úgy hisztizett mint egy tizenéves kis csitri.
- Haggyja! Helyette inkább, adna egy autogrammot...és csinálna velem egy közös képet? - ajánlotta föl Yugi, ami már kellően megtette a hatást, hogy most azonnal távozzak. Csak gyorsan legyűröm a csirkét, aztán mehetek is.
- Nos, ha ennyire ragaszkodik hozzá...
- Nagyon köszönöm! Köszönöm! - még az kellett volna, hogy lábat csókoljon. Már így is undorom támadt. Szeretni én is szeretem. Hát hogy ne szeretném Seungrit! De bennem van annyi tartás, hogy ne dobjam oda a gátlásaimat mint valami koszos rongyot. Így hát, akár milyen szívvel is, de muszáj volt mennem. Gördülékenyen ment is volna ez, ha Yugi nem tartott volna föl, egy igen kellemetlen ajánlattal.
- Lefényképezel minket? - agyilag már minden lehető módon tudatára adtam volna, hogy azt majd csak lesheted! Viszont, ma ismét a szívem került ki győztesként. Így egy semmit mondó bólintással belementem a kérésébe. Ohh...hogy vinné el az ördög azt a szánakozó szívemet!
- Lekötelezel. - valóban Yugi-san? Pedig hidd el nekem, jobb lett volna ha nem engem szúrsz ki ennek a kérésnek eleget téve! Sajnos nem tehettem mást. S mihelyest sikerült lekapnom a örökre szóló pillanatot, már szónélkül a hátamra csaptam a táskámat, hogy útnak induljak.
- A lány rendelését is ön állja?...mert úgy lenne fair, hamár teljesítette a kérését. - pont akkor kellett ilyen frappáns gondolatnak eszébe jutnia, mikor készültem kifezetni az adagomat. Nem-nem apuskám! Abból nem eszel, hogy engem is itt lekötelezz!
- Felesleges! Szívesen kifizetem, mint azt mindig is megtettem. - fejeztem ki egy gúnyos mosolyt rántva Seungri felé, majd átnyujtottam a pénzt. Azonban, Yugi láthatólag igen csak sokáig habozott, hogy azt elvegye tőlem. S csakugyan, valami csoda folytán csak nem akarta elfogadni a pénzt. Mindezt egy elkényesztett ficsúrért?
- Nem kell Lotte-chan!
- Már, hogy ne kéne...hiszen gondolj a családodra...és ne ennek a jöt-mentnek tegyél a kedvére!! - jelentettem ki, kicsit sem aggódva a sértett személy jelenlétével, érzéseivel. Sőt, ami az illeti, ahogy láttam, a szokásosnál most ellenszenvesebb volt a pillantása, amit erősen rám szegezett.
- Nah de Lotte-chan! - csitott el Yugi, mint valami szemtelen kis lányt, aki tömérdek fegyelmezésre szorul. Pedig pontosan a helyén volt az eszem, hogy gyorsan felmérjem mire megy ki a játék. Mire váratlanul Seungri is megszólalt a nagy kedélyek kereszt-tűzében.
- Igen, Lotte-chan! Mégis mire véljem, hogy ennyire haragszol rám?
- mi ez hirtelen váltás? Az pedig még jobban idegesít, hogy ilyen könnyen még a nevemet is kisajátította.
- De hogy haragszom én rád, csak ne várd el, hogy olyan legyek mint te! - szegeztem a fejéhez dühösen, mialatt beláttam, most már tényleg itt az ideje eltűnnöm a tett helyszínéről. Végre sikerült is pár métert megtennem a bodétól eltávolodva, de ismét valami, vagy inkább valaki harciasan hátráltatott ebben. Nem zavartatva magát megfogta az alkaromat, miután egy erőteljes húzással maga-felé fordított. Hát ennek nem volt elég a kioktató iskolából?
- Várj csak! - figyelmeztet a hirtelen gesztusában, mire én csak flegmán lereagálva félre húztam a kezem a fogásából.
- Mit akarsz? - úgy hittem, feltehetőleg a szmogos levegő ártott meg neki, hogy ilyen paraszt módon adta tudomásomra, hogy akar valamit.
- Miért te játszod a végig-sértett? Hiszen, csak azt akartam, hogy jó legyen neked! - tekintett bele a fekete szemeivel az enyémbe, teljesen megbotránykozott hangulatában. Nem igazán tudtam, hogy valójában felháborítja a viselkedésem, vagy ismét a férfias becsületét próbálja menteni. Mintha most hanyat kéne vágodnom, mert ilyen jót cselekszik értem!
- Figyel, elhiszem, hogy ezzel a jól akartál. Csaképp rossz személynél probálkoztál! Ugyanis én az a fajta nő vagyok, aki képes még az étteremben is levágni egy parádét a számla-kifizetése miatt! - írtam körül magamat részletesen, hogy számára érhető legyen, ne magában keresse a hibát, hanem bennem.
- Tényleg? Akkor miért ne próbáljuk ki ezt élesben is? - őszintén állítom, minden vélhető válasz közül ez a állt a legtávolabb a megérzéseimtől. Valóban megtörtént volna? Még egy halvány mosolyt is felfedeztem rajta. Aminek most voltam a tanúja? Seungri, egy igen furcsa kezdéssel elhivott vacsorázni, vele??


`` to be continude... ^^




Lotte Δ Let me be your lover
2013. 04. 04.

A francba is!! - Eljutottam arra szintre, mikor kertelve-kelletlenül is ki kell mondanom, szeretem Seungrit! - Lehet, most a szívébe tiporok pár hobortos fangirlnek, de mégmielőtt félreértené a figyelő közönség, elárulom, én nem úgy szeretem mint pasit, hanem mint barátott. Vagyis feltételes módban csak tudnám, mivel még nem is találkoztunk személyesen akármilyen szomorú is a tény! Azért a szívem nem hasad szét érte! Mégis valahol olyan érzésem támadt, hogy talán ő az egyik kiegészitő, aki hiányozhat az életemből...

Talán ez csak egy magam-fajta tini ábránd vagy mi, sokak szemében, de ha lehet, őszintén kimondom, én olyan beállítottságú egyén vagyok, aki elsőre nem úgy gondolt a férfiakra mint ideális, vonzó partner hanem pont ellenkezőleg. Egy feltétel nélküli igaz barátra! Sok tapasztalat árán, azt is tudom, hogy már pedig fiú-lány barátság nincs! S ez a elejétől a végéig szín igaz!! Viszont, ennek dacára, az igen hosszútávú érzéseim úgy kötnek továbbra is a férfiakhoz mint haver elsősorban. Persze nem kell azt hinni, hogy ez valami jóindulatú elme zavar. Cálfolja, hogy nekem is volt barátom, ha úgy tetszik pasim, akár milyen meglepő is! Nem vagyok különb mint a többi nő, ebben a tekintetben. Csaképp, idővel rájöttem a nagy 'ROMANC"-t elkerülve, hogy a férfiakban több értéket találok meg, mint a barátnőimben. Holott minden szellemi és testi adottságunk eltér, mégis én úgy ítélem meg a férfiak normális részét, hogy sokkal őszintébb, megértőbb és figyelmesebb mint a barátnők. Emellett, nincs meg bennük az az irigy és önző hozzáállás, mely csak a nőkben bujik meg, egymásik nő iránt. Hogy még jobban kifejtsem, egy fiú barát ezerszer jobb barátnak mint egy régen ismert LB. És ezt válltig állítom, amíg csak élek! A másik végletet elkerülve, továbbra is lehet nőkkel barátkozni, és nyugodtan állíthatom, hiszem hogy vannak kivételek! Szóval nem tagadom meg a normális felállást, hogy a barátság két nő között legyen igazán soros. Megesik, hogy ebben én is tévedek. S tényleg van örök barátság lányok között is! Csak sajnos, ezt jómagam még nem tapasztalta...de a remény továbbra is él!

S most jönne a csavar a történetben. Mert jogosan megkérdezhetnék, miért pont Seungri? Hát akkor válaszolok a kérdésre...Ugyanis ez a Lee Seung Hyun néven adaptált felnőtt férfi kételyeket állít föl bennem. Habár jobbban képzelem el magam a legjobb barátjaként, csakhogy magamat ismerve jól tudom, hogy ez a srác a vonzalmi szálaimat is megmozdítaná ha akarná! És ott a hangsúly, HA AKARNÁ! Nem tudom, hány ember gondolja ugyanazt amit én, de ha már felletté unalmas számodra, akkor légyszíves ne olvasd tovább, mert felesleges szónak számodra nem lesz értelme!! Mert én szeretnék ezzel a bejegyzéssel üzenni valamit, hogy akármilyen nagy is a kísértés, lehet szó igaz barátságról! Mindez, csak azon múlik te hogy cselekszel. Természtesen az is fontos szerepet játszik, hogy a partnered hogy áll hozzá ehhez! Én véleményem szerint, nem hiszem, hogy Seungri lenne olyan konok, hogy kockáztatva a hírnevét és a barátságát képes fölválalni a pasi szerepet. Dusztom sincs, kinek milyen gondolatai származnak erről a 23 éves srácról, de én úgy jellemezném a millió videó-sorozatokból leszűrve, hogy igen öszettet személyiség! Gondolok itt arra, hogy nagyon jó humorral rendelkezik. Olyan fajta humorral, ami másodjára sem untatja az embert. Másrészről azt hiszem, nagyon figyelmes. Figyel a részletekre, és tudja mi illik oda az adott helyzetben. A lányokhoz való viszonya...hát arról nem sokat tudok, mert a Japán műsorok eleve megrendezett jeleneteiben csak egy szerepet játszik, nem adja önmagát. A fancammokkal már úgy ahogy eltudtam helyezni, a bizonytalan kategóriában. Azaz, számára a tartos kapcsolat kialakítása ingatag lábakon áll. Nem bízik az emberekben, és a helyében én is pontosan így cselekednék. Hiszen hol olyan naiv az ember, főleg egy híresség képében, hogy elhiggye, a lányok közeledése csakis őszinte szerelemből fakad?! Seungri pedig annyira már nem kisfiú, hogy engedjen a csábításnak. Én valahogy szegényesen így jellemezném őt, aztán kitudja, lehet több rossz tulajdonsággal rendelkezik mint hiszem. Ki tudja? Hiszen nem ismerlek Seungri! Csak azért ilyen a heves a barátkozási ingerem, mert külsőleg szimpatikusnak találom, a magamódján. Belsőleg már necces, hogy ha olyan férfi ismerek meg a személyében, akit én nem vagyok képes megtűrni, akkor...hamar vége is lesz az erős rokonszenvemnek.

A nagy találkozást se úgy képzeltem el, hogy víííí...a nyakába pattanok! -.-' Dehogy is! Az egy maga fajta ribanc gesztus, és inkább meghagyom nekik ezt az élvezetet!! Én közelébe se vagyok annak, hogy majd a koncert után a Backstage-ben, vagy híres műsor figyelő közönségében történik meg az első szemkontaktus, társalgás. Nem! Hogy úgy írjam, én elég szerényen és átlagos nézetből közelítem meg a dolgot. S mint az számomra lejött, hogy bizony őt se ismerik mindenhol, így minden bizonnyal egy hétköznapi szituációban is megtörténthet vele a lehetetlen! Vegyünk egy alig lakta kis várost. Az általánostól eltérően nem Koreában, de nem is Japánban. Mit tudjam én? Valahol Indonéziában, vagy Malajziában egy kiruccanás céljából. A kívánt hatást megadva, inkább részletesen történetbe foglalom, hogy sokkal élvezhetőbb legyen:

______________________________________________________*___________________________________


De azt már csak egy másik posztba fogom majd közzétenni! ;) Valóságos borzalom, ahogy így abba-hagytam! Tudom :( Legyetek türelmesek mert hamarosan jövök majd vele! ^^




Lotte { I'm still alive }
2013. 04. 02.

Boldog húsvéti ünnepeket, így utólag is! ^•^ Ma érkeztem egy beszámolóval, és Seung-chan napló bejegyzésével! (Omo!!) Viszont holnap már suli...-.-' Ennél nincs jobb hangulat romboló! :@

2013.03.30-31. Ohh My God! Nagyon jó napot töltöttem el Stelluval! ;) Csak irigykedj Ri...! >:) Szóval...a nagy beérkezte után, jött a hagyományos ölelésbe borulás mintha egy évtizede nem láttuk volna egymást! Úgy terveztem, hogy azon a napon egy nem szokványos Bigbang napot tartok. Ami tömören magyar feliratos videókat takart...s lám, mégsem az lett! O.o Volt pár vidi természtesen, de ha emlékezetem nem csalt, akkor még Activitiztünk is a BB tagokat imitálva. Ugyanis őket kellett kitalálni! xD Gd-t egyből kizártuk a játékból, mivel a tumblr alkalmazás segítségével döntöttük el, ki legyen az akit ki kell találni. De GD-nek mindig bekellett foglalni az első helyet, így egy idő után kivettük, majd a játék vége felé visszavettük. :P És ez így ment a hajnali órákba is belecsúszva!! Awesome! Még a kreatív BB játék előtt lenyomtunk, egy iconkon kersőst is! Zseniális alkalmazás! Ha valaki rendelkezik androiddal vagy Iphonnal, az töltse le "IconPopQuiz" néven! Grantáltan felcsigázza az érdeklődést, lényeg hogy kitaláld hogy az icon, milyen hírességet, Tv filmet vagy kitalált karaktert szimbolizál! ^^


Hogy mégse csapjam össze trehányul a végét, elárulom, hogy nagyon sokáig folyt a csicsergés az ágyban. Egészen hajnali 5:30-ig!! @.@ Bizony! A téma, amin folytonosan tudtunk beszélni, az egyrészt a Bigbang és a osztályunk volt! Meg a híres nevezetes emlékek felelevenítése, amiket átéltünk! :) Aztán valamivel később, spontán modón kitaláltam egy másik játékot! A játék lényege az volt, hogy egymásnak hülyébbnél-hülyébb fejeket vágva kibirjuk nevetés nélkül. S aki először kitört, az vesztett! xD Hát mit mondjak, ez vitte a pálmát rendesen! Nah meg azok a frappáns kijelentések:
"Hogy van medve angolul?" - kérdeztem az icon kereső játék közepén.
"BRUMMM!" - barátnőm spotán kijelentése, ami röhögő görcsbe fajult.
Szóval ezektől a kijelentéssektől eldobtam az agyam! xDD Valljuk be, akármilyen szomorú is neked SR ;P, egy élménnyel-teli napom volt! Jól érzetem magam, és ezt ő is vallja a bejegyezésében a blogján! ^^ Köszönöm szépen! És legközelebb én megyek. ;)


S mint igértem, itt egy valós beszámoló a mi kis RI-nktől! :) A találkát meg ígérem bepótuljuk... ^^
130331 Seung-chan Naplója - Cím: Felfedező út To-sannal
Ma, jöttem szurkolni a Bigbang nevében D-LITE-nak a Japán Solo koncertjén! Igazából, Japánban az emberek nagyon élénken megfigyelik a cseresznye virágzást és azokon a helyeken ilyenkor a barátok, a családtagok és a szerelmesek is sétálnak.

Valójában a tervem az volt, hogy ma besurranok D-lite koncertjére és meglepem őt. Még azt is mondtam: "Kérem tartsuk titokban" minden menedzser elől.

De egy nappal a koncert előtt, a szobámban tartózkodtam és néztem a tv-t mivel tavasszal a virágzás beköveztével nem bírom a pollent. S hirtelen az éréztem, nagyon megéheztem és kértem sirlion-t a szobaszervíztől.

Finom volt!

Aztán miután megettem, úgy gondoltam nem hagyom bent az üres tányérokat mert egy idő után nagyon büdös lesz. Ezért kinyítottam az ajtót és a padlón kivűlre helyeztem a tányérokat, mikor váratlanul:

"Seungri?"
"D.. D-lite-san??"
"Err...mit keresel itt Japánban?"
"El jöttem hogy megnézzem a holnapi koncerteted!"
"Ah..tényleg? Okés, akkor pihenj tovább és holnap találkozunk a koncerten!"

Ő pont a mellettem lévő szobában tartózkodott...Mégis hogy történthetett ez?! És mi van ezzel a rossz időzítéssel?! Továbbá, még azt is elmondtam neki...hogy elmegyek a koncertjére holnap! Keményen dolgoztam, hogy ne mondjam el senkinek ezt a titkot, és tessék, végül én voltam az aki kikotyogta! Milyen ostoba vagyok...

Azt akartam, hogy elmegyek és alaposan meglepem, bár...Mindegy, To-san koncerje igazán félelmetes volt! Annyira meglepődtem!

Amikor őt néztem a közönség helyet, láttám rajta hogy nagyon boldog! Volt egy csomó Japán Cover dal, de dalokat ő énekelte el, mintha az ővé volna, olyan érzéssel. Ahogy az várható volt, To-san tényleg jól néz ki, és nagyon klassz mikor énekel. Sokat tanultam tőle.

Sikerült megmutatnia a sok évnyi munkájának eredményét, hogy keményen dolgozott az albumán, hogy egyedül megcsinálta már egy fél évvel ezelőtt. Lenyűgöző! Te vagy a király! Csak csinálja tovább egyedül a Budokant. Ez egy dolog a sok közül, amit azt hiszem nem birnék megcsinálni egymagam...To-san, köszönöm a kemény munkát! A meglepetés terv nem sikerült, de a zene is nagy sikert aratott!

Sok sikeret a turné során ezúton is! ^o^

translated by: @0401rurutic
Magyar fordítás: lottikaxD saját!
A bejegyzés során, nem töltött föl képet.

theme ©